„Pogrebno” szabadkai közszolgáltató

múzeumok
nyitott

A temetők egy nemzet történelmének egy részét hordozzák, a múlt szellemét hordozzák.

Egy botanikus ellátogat a Botanikus Kertbe, ritka növényeket és gyógynövényeket tanulmányoz, és botanikai gazdagságot teremt. Ugyanígy minden történész is kívánatos és elvárt látogató a temetőben, hogy tanulmányozza a sírokat és lejegyezze azokat, tanúságot tegyen emberekről és korszakokról.

Minden művészettörténész számára a temetők felbecsülhetetlen élményforrást jelentenek, az építészet kitörölhetetlen kincseit, olyan helyeket, ahol a nagy mesterek – szobrászok – gyakran legjobb műveiket hagyták ott, ahol költők, írók, színészek, tudósok... nevek és hangok sorai élnek, amelyek az időn túl is fennmaradnak.

Nem is beszélve a sírok óriási fontosságáról minden egyes polgárunk számára, aki elveszített egy szeretett személyt, mert őseink sírjai az egyetlen helyek, amelyek nem engedik meg a feledést.

Tulajdonképpen mindez itt van, körülöttünk, a közvetlen közelünkben.

Mint minden úttörő munkában, a feladat inkább szép, mint könnyű.

Fel akarjuk hívni korunk minden szabadkai nőjének és férfijának figyelmét, és megosztunk veletek néhány információt a szabadkai temetőkkel kapcsolatban – kivételes érzelmekkel teli, de tagadhatatlanul szép helyekkel –, sőt, még kevésbé ismert dolgokról.

Mindazoknak, akiknek ősei a szabadkai temetőkben élnek, vagy akiknek kedves, bűnbánatot nem tartó hozzátartozóik vannak, a legvékonyabb szálat is adni akarjuk (és fogjuk is), amely emlékezteti őket arra, hogy a meglátogatott sír csupán egy része egy nagy mozaiknak, amely gazdag a színek és formák szépségében, a történelmi és kulturális örökségben, valamint az emlékek forgatagában.

Azt akarjuk hinni (és hinni is fogunk), hogy meg fogjuk változtatni azt a tényt, hogy a temető említése nemcsak komor asszociációkat kelt polgárainkban, hanem az egy nemzet és egy történelem létezésének értékének érzését is.

Azt szeretnénk (és akarjuk), hogy a szépség barátai, akik véletlenül ellátogatnak városunkba, de temetőinkbe nem véletlenül jutnak el, láthassák a jól rendezett temetőkben megszokott dolgot, ahol minden lépésnél kivételes tisztelet övezi az ősök nyughelyeit, mint az európai civilizációk fontos örökségét.

Az igazság az, hogy évek óta azt tapasztaljuk, hogy Szabadka minden egyes temetője nem ismeri el az értékét, különösen ami az illetékes intézmények bevonásának szükségességét illeti, hogy azonosítsák és egyesítsék az egyes temető történelmi és kulturális-művészeti értékét, mindezt a kulturális-történelmi örökség megismertetése és ápolása céljából. Pontosan ezt látjuk, amikor a környék temetőit látogatjuk: más kisebb vagy nagyobb városokban, államokban...

Idővel jelentős változásokat kell kezdeményezni a temető, mint a város kulturális identitásának részeként való megtapasztalásának pszichológiájában, a szétszórt temetők felszámolásával és egyetlen, egyedi temető létrehozásával, amelyet egy vízióval terveztek, távol a modern fejlett várostól, és amely a város további fejlődésére vonatkozó jól átgondolt városi előrejelzések eredményeként modern, szervezett közösségi szolgáltatással rendelkezik, hasonlóan a modern szervezett társadalmakhoz és államokhoz.

Francis Bacon angol gondolkodó mondta: Természetes dolog meghalni, ahogy természetes dolog megszületni.

Ezen kijelentések, valamint számos más jól ismert vagy ritkábban elhangzó idézet között az emberi léttel és múlandósággal kapcsolatos összes gondolat a csodálkozástól a szatíráig, a félelemtől a kihívásig terjed...

A temetők valóban egykori városok és egykori korszakok, keletkeznek és elpusztulnak, sokáig megőrződnek, és még akkor is, ha utcák és új élő városok vágják át őket, megvan a saját beszédük és a saját csendjük... Azt szoktuk mondani - a béke és a csend helyei.

Ugyanakkor SZABADTÉRI MÚZEUMOK!

Az élet múlandóságára gondolva igyekszünk legyőzni az érzelmek óceánját...és ezért szeretnénk valami teljesen újat bemutatni nektek, kedves polgártársak, tudatában annak, hogy a próbálkozás nem mindig ugyanazzal az érzéssel, megjegyzéssel fog járni...de bizonyos hullámok sorsa az, hogy a partra törnek - és eltűnnek.

Megpróbáljuk és szeretnénk teljesen másképp felidézni és bemutatni nektek a temetőket, néha csak válogatott fotókkal... néha a fotókat néhány alapvető információ is kíséri majd.

Üdvözlünk a temetők egy új, jelentősen eltérő bemutatásakor, akár a környékről, akár más országokból, azzal az egyetlen, de egyértelmű üzenettel, hogy a temetőkhöz való hozzáállás tükrözi az önmagunkhoz való hozzáállásunkat.

Temető Galéria

Szent Miklós-sziget VELENCE

Évente turisták milliói látogatják Velencét és Murano szigetét – csak ritkán fordul elő, hogy ellátogatnak abba a temetőbe, ahol a helyieket évszázadok óta eltemetik – San Michele szigetére, amely Velence és Murano szigete között található.

San Michele, vagy ahogy a velenceiek nevezik, a Holtak szigete, egy temetővel átalakított sziget Velence mellett, a Velencei-lagúnában. San Michele közigazgatásilag Cannareggio velencei negyedének (sestiere) része, amely mellett északkeleti irányban található.

FIUMEI temető Budapest

A budapesti Fiumey úti temető több mint egy temető: Magyarország egyik legnagyobb szoborgyűjteménye, amelynek 56 hektáros, parkosított, arborétumszerű területén ösvények sorakoznak 10 fafajnak és 110 különböző madárfajnak.

A Fiumei úti temető, amelyet 1847-ben nyitottak meg köztemetőként Pest egyetlen olyan temetője, amely teljes egészében nemzeti emlékhely, a mai Magyarország szabadtéri történelemkönyve, amelyben nyomokat találhatunk a dualizmus koráról, a nemzeti fejlődésről, a kommunizmusról, az 1848-49-es szabadságharcról és az 1956-os forradalomról, valamint a demokratikus többpártrendszerről.

Újvidéki új temető

A városi temető Újvidéken, a Rumenački put 65. szám alatt található. 1974-ben nyitották meg több felekezetű temetőként. Koncepcionális kialakításával és használati módjával az ország sajátos közösségi létesítményét képviseli, minden szükséges felszereltséggel, mint például: adminisztratív épület, kápolna, búcsúterem, krematórium, temetkezési kellékek és kövek árusító és kiállító terme, adomány- és emlékműhely, archívum, műhelyek és raktárhelyiségek.


A Városi temetőben sírhelyeket és emlékművel ellátott parkosított parcellákat rendeztek be. Ezeken a rendezett, közismert nevén "amerikai" parcellákon az emlékművek egységesek, természetes és műkőből készültek, halmok nélküliek.