Kedves polgártársaink! Dr. Geza Cekuš nyugalmazott professzor herbáriumának új, egyben utolsó sorozata látható 2023. szeptember 29-től: lásd: FÁS KÚSZÓK ÉS GYÜMÖLCSÖK.
Temetőink hangulata, megjelenése nem veheti fel a versenyt a világörökségi listán szereplő vagy az Európai Temetők Útvonalának részét képező ismert temetőkkel. Azonban a MIÉNK. Rajtunk múlik, hogy megbecsüljük őket, megpróbáljuk megőrizni és még szebbé, botanikai értelemben gazdagabbá és változatosabbá tegyük őket.
A temetőben elhaladva elhaladó fák és bokrok az ismerőseink. Ha ismerősök, akkor tudnunk kell róluk valamit, legalább a nevüket. A növények a társaink, mert a születéstől (bölcső) a halálig (koporsó) elkísérnek minket. Alapvető funkcióik mellett szimbolikus jelentéssel is bírnak.
Nem is gondoltunk arra, hogy a rozmaring a hűséget, a házastársi boldogságot jelképezi, hogy a hársfa a szomorúság és a halál jelképe, hogy a borostyán a halálig tartó szerelem növénye, mert egy olyan fát fonódik köré, amely végül elszárad, a bukszus az ellenállás jelképe, a tiszafa pedig a hosszú élet, egyben a szenvedés és a halál jelképe.
Geza Cekuš Kishegyesen született (1953). Általános és középiskoláját Szabadkán, a Természettudományi Kar biológia szakát pedig Újvidéken végezte. Doktori címét Szegeden (1985) és Újvidéken (1991) szerezte.
Teljes szakmai pályafutását az oktatásban töltötte. 2018-ban az egyetem rendes professzoraként vonult nyugdíjba.
A legjelentősebb kitüntetés, amellyel kitüntették, a Pro Ecclesia et Pontifice (Az egyházért és a pápáért) kitüntetés, a Vatikán legmagasabb, civileknek adományozható elismerése.
Pedagógiai munkája mellett botanikával (két új növényfajt publikált Jugoszlávia és Szerbia számára) és antropológiával is foglalkozott.
A publikált szakmai-tudományos munkák mellett számos könyvet is kiadott, köztük öt monográfiát - amelyek közül kettő a temetők témájában íródott.
Érdeklődésének középpontjában a temető áll; a sírkövek és a temető fás növényei. Két kiállítás szerzője volt.
