A temetők minden nemzet történetének egy részét tükrözik, a múlt szellemét hordozva.

Egy botanikus, amikor ellátogat a botanikus kertbe, tanulmányozza a ritka növényeket és gyógynövényeket, és gazdagítja a botanika tudomány gyűjteményét. Ugyanígy minden történész szívesen látott vendége a temetőnek, hiszen miközben tanulmányozza a sírokat és megfigyeléseit lejegyezi, tanúbizonyságot tesz emberekről és a korszakokról amelyben éltek.

A temetők minden művészettörténész számára felbecsülhetetlen értékű élmény forrását, az építészet kitörölhetetlen kincsét jelentik; ez egy olyan hely, ahol gyakran nagy művészek hagyták legjobb műveiket - szobrászok, költők, írók, színészek, tudósok... akik hagyatéka folytatódik függetlenül az idő múlásától.

Arról nem is beszélve, hogy a sírok rendkívül fontosak minden olyan polgár számára, aki elveszítette szeretteit. Őseink sírja egy olyan kegyelethely, amely létezésünket nem engedi feledésbe merülni.

Valójában mindez itt van, körülöttünk, a közvetlen közelünkben.

Mint minden úttörő munka, a feladat inkább szép, mint könnyű.

Szeretnénk (és nem titkolt szándékunk) felhívni minden szabadkai nő és férfi figyelmét az egyediségekre, és megosztani néhány adatot a szabadkai temetőkről. Ezek kegyelethelyek, de egyben letagadhatatlan szépségű területek, amelyekről a köztudatban sok minden ismert, de vannak ismeretlek dolgok is amelyekre most hívjuk fel a figyelmet.

Szeretnénk (és nem titkolt szándékunk) megmutatni mindazoknak, akiknek szerettei, felmenői a szabadkai temetőkben nyugszanak, hogy a sír, amelyhez egy vékony fonál köti őket, és amelyet meglátogatnak, csak egy parányi része egy nagy, színekben és formai szépségben, történelmi és kulturális örökségben és az emlékek örvényében gazdag mozaiknak.

Szeretnénk (és nem titkolt szándékunk) azt hinni, hogy változtatunk azon, hogy a temető említése nemcsak borongós asszociációkat ébreszt polgártársainkban, hanem egy nemzet és egy történelem létezésének értékének érzését is.

Szeretnénk (és nem titkolt szándékunk) lehetővé tenni, hogy azok, akik véletlenül ellátogatnak városunkba, ám egyáltalán nem véletlenül betérnek temetőinkbe, valami egészen megszokottat lássanak a jól rendezett temetőkben, ahol minden lépésnél kivételes kegyelet érezhető az elődeink nyughelyei iránt, hiszen az európai civilizációk fontos örökségét képezik.

Az igazság az, hogy évek óta tapasztaljuk a szabadkai temetők értékének elismerésének hiányát. Különösen abból a szempontból, hogy az illetékes intézményeket elengedhetetlen lenne bevonni az egyes temetők történelmi és kulturális-művészeti értékének azonosításába és egységesítésébe, mindenekelőtt a kultúrtörténeti örökség megismertetése és ápolása céljából. Pontosan ezt látjuk, miközben a temetőket járjuk a környéken: más kisebb-nagyobb városokban, államokban...

Idővel jelentős változásokat kell kezdeményezni a város kulturális identitásának részeként a temetők pszichológiái megélésében, a szórványtemetők felszámolásával, egységes, jövőképből született egyedi temető kialakításával, távol a modern fejlett várostól, egy alaposan átgondolt városi terv eredményeként a város továbbfejlesztése érdekében a modern társadalmakhoz és államokhoz hasonlóan korszerű szervezett kommunális szolgáltatással.

Francis Bacon, angol gondolkodó ezt mondta: Meghalni épp olyan természetes, mint ahogyan megszületni is.

E kijelentések, valamint számos más jól ismert vagy ritkábban elhangzott idézet között mozog minden az emberi létezésről és múlandóságról szóló gondolat, a csodától a szatíráig, a félelemtől a kihívásig...

A temetők valóban egykori városok és egykori korok tanúi, létrejönnek, majd elpusztulnak, sokáig magukban viszik mondanivalójukat, és még akkor is, ha utcák, új élő városok vágják ketté őket, megvan a saját beszédük és a saját csendjük... Ahogy mondani szokás – a béke és a csend helyei.

Ugyanakkor, SZABADTÉRI MÚZEUMOK!

Az élet mulandóságán mélázva próbálunk felülkerekedni az érzelmek óceánján... és éppen ezért szeretnénk valami egészen újat bemutatni önöknek, kedves polgártársak, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a próbálkozás nem mindig talál hasonló érzésre, megjegyzésre... Ám egyes hullámok sorsa az, hogy a parton megtörjenek - és eltűnjenek.

Igyekszünk és szeretnénk a temetőket egészen más módon önök elé tárni és bemutatni, olykor csak válogatott fotókkal... esetenként pedig a fotókhoz néhány alapvető információ is társul majd.

Üdvözöljük a temetők egy új, jelentősen eltérő bemutatóján, a környékről vagy más országokból, egyetlen, de egyértelmű üzenettel, mégpedig, hogy a temetőkhöz való viszonyulás az önmagunkhoz való viszonyulás tükörképe.